Fogalmazzunk mindig úgy, hogy, ahogy az illető szemébe is mondanánk. Csak azért, mert az illető nincs ott, ne ragadtassuk el magunkat. Nem is beszélve arról, hogy a szó elszáll, de az e-mail marad… Még akkor se személyeskedjünk, sértegessük a másikat, ha az már megtette.

A rossz hírt szemtől szembe közöljük, ne virtuálisan. Ez főképp a főnökökre áll, tiszteletet fejez ki, ha az elbocsátást, fizetéscsökkentést, vagy elmarasztalást négyszemközt kulturáltan közli.