Mivel minden élőlény (jíva) állandó, szenvedéstől mentes boldogságra vágyik, mivel a
mindenekfölötti szeretet (parama priyam) mindenkiben kizárólag önmagára irányul, s
mivel a szeretet csak arrafelé fordul, amerre boldogságot talál, ahhoz, hogy az ember elérje
ezt a boldogságot – amely tulajdonképpeni természetét alkotja, s amely az elme
működésétől mentes mélyalvás állapotában naponta megtapasztalható -, meg kell ismernie
saját valóját. Ennek alapvető eszköze (mukhya sádhana) egyedül a “Ki vagyok én?”
kérdésén alapuló kutatás (jnána vicára).