A 20. század közepén jelentős felfedezések történtek a kannabisz kémiai szerkezetének megismerésében. Ekkor azonosították a legfontosabb fitokannabinoidokat – köztük a tetrahidrokannabinolt (THC) és a kannabidiolt (CBD). Noha kezdetben a THC volt a középpontban, kiderült, hogy az orvosi felhasználás szempontjából a kannabidiol kiemelkedően fontos lehet, mert nem pszichoaktív (értsd: nem „bódító” vagy „betépést” kiváltó), és számos élettani folyamatban mutatott potenciálisan kedvező hatást.